Decoration

Tükörképhez

Miért hiszed azt, csökönyös, vén bolond,
Hogy érkezni látod a csodás Tavaszt,
Hogy a langyos szellő rügyet fakaszt,
És holnap újra zöldül már a lomb?

Ó, te vén bolond! Miért hiszed azt,
Hogy újraéled benned az ifjúság,
Eltitkolt szavakkal éveid sorát
Tagadhatod meg? Mind hazug malaszt!

Mint éles penge, ha rajzol sebeket,
Úgy varázsolt arcodra ráncokat,
Ha le akartad dobni a láncokat,
Az idő szorítása nem engedett.

Hisz öreg vagy, és bölcsebb is talán.
A kenyered java már régen oda.
Árnyékod átlépni nem tudod soha,
Nem vár már rád az a gyönyörű leány!

Ó, te vén bolond, azért hidd csak el,
Hogy nélküled nem kerek a világ!
Majd neked is nyílik illatos virág,
Szépség és szeretet magához ölel.

Álmodjuk együtt, ó, te vén bolond.
Holnap érkezik a csodás Tavasz,
Hogy a langyos szellő rügyet fakaszt,
Már újra zöldül a fákon a lomb.