Megvilágosodás
Az éjszaka alattomos állat,
észrevétlen cserkészte be agyam,
szívósan szorítja, kegyetlenül,
de én győzhetem le csak, én magam.
Senki sem segíthet, most nékem kell
fényt csiholni a velők útjain,
elriasztani ködöt, sötétet,
hajnalt hasítva agyam kútjain.
Holnap megneszelve fantáziám
vödrének új csobbanását benne,
felhúzom, csordultig telve fénnyel,
s nyelem, mintha ambrózia lenne.
Az istenek majd irigylik tőlem
eme édes kis sugárnyalábot,
mely a testbe és lélekbe jutva
megvalósít minden titkos álmot.
Aztán majd spektrumaira bomlik,
elhomályosítva a szivárványt,
és újra egyesül, hogy éltesse
a növényt, a sejtet és a zárványt.
A kegyetlen éjszaka végül
számomra már örökre megszűnik,
s a sarki nappal fénysugarai
gondolataimat azon túl megszűrik.