Fáj
Fáj, ha földi tűz perzsel, éget.
Fáj, ha sokáig nem látlak téged.
Fáj, ha vihar és jégeső ver.
Fáj, ha taposnak s dobálnak kővel.
Fáj, ha elhagy, ki melletted állt,
és fáj, ha a szó szíven talált.
Ez mind nagyon-nagyon fáj,
de ennyiért nem nyílna panaszra a száj,
mert semmi ez ahhoz képest,
amit az ember akkor érez,
mikor tombol benne a tehetetlen düh,
mikor az arcába csap a mocsok és a rüh,
mikor a koldus is szemébe röhög,
s ő az indulattól csak nyel és hörög,
mert esélye sincs bizonyítani,
hogy tudja ő is a tüzet szítani.