Kelepce
A szíved szilajon, féktelenül vágtat,
satuban mellkasod, meggörnyed a hátad,
belül túlpörgetett óramű dörömböl,
vér serken a padlót kaparó körömből.
Kaparod a padlót és küszködöl némán,
furcsa szégyenérzet ármánykodik bénán,
ordítanál talán, de nincs hozzá erőd,
úgy érzed, csontodat vakarja a velőd.
Vakarja csontodat, verejtékben úszol,
semmiben se bízva ágylábig elkúszol,
föladod a harcot, elfogy a levegőd,
képsorok peregnek lezárt szemed előtt.
Peregnek a képek s várnál egy imára,
fájdalmad küszöbét csiszolja simára,
hátad közepében egy elképzelt csákány,
a szemedben könnyek, a véredben kátrány.
Könnyek a szemedben, elszorul a torkod,
nem segít istened s mindennek lehordod,
rájössz, hogy sorsodat kísérő szerencse
már végleg elhagyott, szíved egy kelepce.