Tűz
Letördelt darabja, te az égi Napnak,
rabszolgaként élsz most, lelkeden béklyóval.
Őrzőid szívedből nagyokat harapnak,
s kecsegtetnek közben minden földi jóval.
Szolgálod a gépet, szolgálod az embert,
ha etetnek, akkor dolgozol keményen.
Gőzhajóval régen bejártad a tengert,
füstté vált álmaid szálltak a kéményen.
Néha eszedbe jut őseid hajnala,
széttéped láncaid, s őrült táncot lejtesz.
Az erdők térde lám, imára hajlana,
reggel, ha felébredsz, mindent elfelejtesz.